Amikor gyermekeink még nem születtek meg, sőt tervben sincsenek még, már akkor elkezdünk azon agyalni, hogy milyen életük lesz illetve milyen életet tudunk nekik biztosítani. A születésüktől fogva elkezdünk értük aggódni például, hogy megvan-e az összes ujja a kezén és a lábán, az iskolában csúfolni fogják-e, jó tanuló lesz vagy rossz, felveszik-e abba a suliba ahol tovább szeretne tanulni, jó partnert választ-e magának, összeházasodnak-e vagy sem… és még sorolhatnám, hogy mennyi minden van, ami miatt aggódhatunk.

A szülők remélik, hogy mikor a gyerek felnő, már nem kell értük aggódni, ez azonban nem így működik. Amber J. Seidel egy tanulmányából kiderült, amit a Pennsylvania Állami Egyetem-en végzett, hogy a szülők annak ellenére sem tudnak nyugodtan aludni, miután gyermekük már felnőtt ember és külön életet él a családjával. Igazából ez egy véget nem érő aggódás, ami egész életen át elkísér.

A tanulmányban körülbelül 186 párt/ házaspárt kérdeztek meg, akiknek már volt felnőtt gyermeke, hogy mennyi segítséget nyújtanak nekik. Egy 1-8-ig terjedő skálán kellett ezt megállapítaniuk. A segítség nem csak anyai, hanem mentális segítséget is takar, vagy például egy telefonbeszélgetést. Az 1-es azt jelentette, hogy napi szintű segítséget nyújtanak, míg a 8, hogy ritkán, talán évente egyszer-kétszer.

De nem csak ezt vizsgálták, hanem a szülőknek egy 1-5-ig terjedő skálán a stresszt is kellett rangsorolni, ahol az 1-es azt jelentette, hogy nem stresszelnek, míg az 5-ös a túlzott stresszt foglalta magába.

Az utolsó tesztben pedig arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők mennyit alszanak. Az eredmény szerint, a férfiak 6,69 órát, a nők ettől kicsit kevesebbet 6,66 órát alszanak átlagosan.

Az eredményeket összevetették azzal, hogy összefüggésben van-e az alváshiány a stressz valamint a felnőtt gyermekek támogatása és segítése.

A kutatási eredmények szerint az anyukák sokkal többet stresszelnek, mint az apukák, sőt kevesebbet is aludtak. Amikor viszont az édesapák segítették gyermekeiket náluk jelentkezett egy kis stressz és alváshiány. Viszont, amikor a gyerek az édesanyjától kért segítséget a férfiakkal semmi gond nem volt. Ebből az szűrhető le, hogy nem ugyanúgy kezelik az anyukák és az apukák a helyzetet.

A mai modern technológiáknak és a közösségi oldalaknak hála, a szülők és a gyermek akár minden egyes nap felveheti egymással a kapcsolatot. Ám, amikor a felnőtt gyerek nem szorul rá anyja, vagy apja segítségére, de meglátnak egy baljós bejegyzést a közösségi platformon, egyből elkezdenek aggódni és felajánlják, hogy segítenek.

A szülőknek nem szabadna ennyit aggodalmaskodniuk. Valamivel le kell vezetni azt a stressz és feszültséget, ami a gyerekük iránti aggódással jár például sportolással, étrend változtatással, koffeines és szeszes italok mellőzésével.

A te gyereked is már felnőtt ember? Te is aggódsz miatta?

Hirdetés