, 2021/11/25
A fél évszázados fegyveres konfliktus sok kolumbiait alapvető szolgáltatások nélkül hagyott. A CNN hőse most vizet, áramot és csatornázást biztosít azok számára, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
A kolumbiai Barranquillában felnövő Jenifer Colpas többnyire védve volt az ajtaján kívüli szegénységtől. Csak a főiskola után, amikor Indiába költözött egy informatikai állás miatt, kezdte felismerni az emberek között tapasztalható hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket. "Valami azt súgta bennem, hogy tenned kell valamit ez ellen" - mondta Colpas, ezért váltott pályát. Visszatért Kolumbiába, Cartagenában telepedett le, és olyan közösségi szervezeteknél dolgozott önkéntesként, amelyek a szegénységben élőket segítették.
"Nagyon elszomorított, hogy az emberek a legalapvetőbb dolgok nélkül élnek" - mondta. "Az embereknek nincs tiszta ivóvizük, belső vízvezetékük, villanyuk". Többet akart tenni azért, hogy segítsen eljuttatni ezeket az alapvető dolgokat a leginkább rászoruló közösségekhez. Colpas 2015-ben barátai segítségével társalapítója volt a Tierra Grata nevű szervezetnek.
Ma a nonprofit szervezet tiszta vízhez, napenergiával működő világításhoz és áramhoz, valamint öko WC-khez és zuhanyzókhoz biztosít hozzáférést a távoli vidéki közösségek számára Kolumbia-szerte. "Eleinte nem tudtunk semmit, de minden elhatározásunk megvolt" - mondta Colpas. A most 31 éves Colpas és más fiatal, hasonlóan gondolkodó társaiból álló csapata jelenleg 35 közösséget szolgál ki, és szolgáltatásaik több mint 10 000 ember életminőségének javításához járultak hozzá.
A CNN munkatársa, Laura Klairmont Colpas-szal beszélgetett erőfeszítéseiről. Az alábbiakban a beszélgetésük szerkesztett változata olvasható
CNN: Kiknek segít a szervezetük?
Jenifer Colpas: Colpas Colpas: A közösségek, ahol dolgozunk, nagyon sokfélék. Találhatunk bennszülötteket, földműveseket, és a legtöbb helyen, ahol most dolgozunk, kitelepített lakosságról van szó. A több mint 50 éve tartó háború miatt Kolumbiában él a legtöbb belső menekült a világon. Ezeket a vidéki közösségeket a FARC és más félkatonai csoportok foglalták el. Mivel ezek a közösségek annyi éven át konfliktusövezetben voltak, teljesen elfeledkeztek róluk.
A kormány és sok kolumbiai számára láthatatlanok voltak. Őket a legnehezebb elérni, és kevésbé valószínű, hogy hozzáférnek bármilyen alapvető szolgáltatáshoz. Ezek a területek olyan távoliak, hogy nincsenek utak, amelyeken el lehetne jutni oda. Senki sem megy oda. De mi azért megyünk oda, hogy hozzáférést biztosítsunk az alapvető szolgáltatásokhoz.
CNN: Miért volt különösen fontos önnek és csapatának, hogy helyi nőket helyezzenek vezetői pozícióba, hogy segítsenek a projektekben?
Colpas: Azért dolgozunk nőkkel, mert számunkra nagyon fontos, hogy megerősítsük őket, és hogy újra megerősítsük a közösségen belüli szerepüket. Így nemcsak társadalmi vezetők lesznek, hanem problémamegoldók is. A vezetőknek különböző szerepeik vannak. Az egyik az, hogy ők a fő partnereink a közösségen belül. Ők az első kapcsolat abban az esetben, ha valamit meg kell oldanunk. Ha valami történik valamelyik családdal, ők a fő kapcsolatunk.
Ők azok, akik hosszú távon a megoldásokon dolgoznak. Ők segítenek nekünk a logisztika megszervezésében minden telepítés előtt. Segítenek megérteni, hogyan érhetjük el a közösséget, és hogyan tudjuk a legjobban megszervezni a csapatot, hogy odamenjünk, és elvégezzük a telepítési folyamatot. Tehát képezzük őket, és megosztjuk velük a tudásunkat.
CNN: Mit nyújtanak ezeknek a közösségeknek mélyebb szinten?
Colpas: Fedezzük az alapvető szükségleteiket, hogy elkezdhessenek álmodni. A legnagyobb álmom számukra az, hogy ne csak a túlélésre ébredjenek, hanem egy lépéssel tovább tudjanak lépni, és elkezdhessék megvalósítani az álmaikat. A történeteik, a belső erejük, hogy még egy nagyon rossz helyzetben is, mindazokon a szenvedéseken keresztül, amiket elszenvednek, tovább tudnak menni, ez az, ami engem inspirál.
Nagyon rugalmasak. Minden alkalommal, amikor velük beszélgetek, nagyon motiválnak, és arra ösztönöznek, hogy tovább menjek. Mert minden probléma ellenére, amivel szembesülnek, soha nem adják fel.