, 2021/11/26
Az Egyesült Arab Emírségek tényleges uralkodója szerdán Törökország fővárosában szállt partra a Közel-Keletet több mint egy évtizede meghatározó regionális ellentétek megszüntetését célzó diplomáciai körútjának részeként. Az ankarai találkozó összehozza a két regionális nagyhatalmat, amelyek régóta ideológiai ellenségként tekintenek egymásra.
Abu-Dzabi trónörököse, Mohammed bin Zayed sejk, akit MBZ-ként ismernek, és Recep Tayyip Erdogan török elnök. MBZ-t, aki közel 10 év óta először tesz hivatalos látogatást Ankarában, nagy érdeklődés fogadta. Erdogan az elnöki palotában lovas felvonulással egybekötött fogadóünnepséget tartott a trónörökösnek. Órákkal később az Egyesült Arab Emírségek 10 milliárd dolláros befektetési alapot jelentett be a török gazdaság több ágazatában, többek között az energetikában, az éghajlatváltozásban és a kereskedelemben. Ez a lépés fellendítheti Törökország gyengélkedő gazdaságát egy olyan időszakban, amikor az évek óta tartó valutaválság felgyorsult.
A látogatásának gazdasági hatásának első jeleként a török líra szerdán körülbelül egy ponttal erősödött, miután az elmúlt napokban rekordalacsony szintre esett.
Miért fontos ez a találkozó
Az Egyesült Arab Emírségek és Törökország közötti rivalizálás az elmúlt évtizedben a régió leghalálosabb csataterén játszódott le, és eközben átformálta a Közel-Keletet. A korábbi ellenségek közötti enyhülés hasonlóan átalakító hatással járhat. A közelmúltbeli viszály gyökerei az MBZ kampányához nyúlnak vissza, amely a konzervatív Muzulmán Testvériség mozgalom felszámolására irányult a régióban. Erdogan a maga részéről az iszlamista csoport legerősebb támogatója volt.
Az MBZ régóta kulcsfontosságú támogatója az egyiptomi hadseregnek, amely az arab tavaszt követően, 2014-ben megbuktatta az ország első demokratikusan megválasztott elnökét - a Muzulmán Testvériséghez tartozó Mohamed Murszit -, majd Abdel Fattah al-Szíszi volt tábornokot ültette az elnöki székbe. Szíszi elnökölt Egyiptom modernkori történelmének néhány, a Muzulmán Testvériség és a politikai aktivisták elleni elnyomó kampányában.
Líbiában az MBZ támogatta a renegát Khalifa Haftar tábornokot annak véres törekvésében, hogy elragadja a hatalmat az ENSZ által elismert tripoli kormánytól, amely a Muzulmán Testvériséghez kötődik, és amelyet Erdogan támogat. A fegyverek azonban azóta viszonylag elhallgattak a régió számos törésvonalán, és a térség főbb szereplőinek most a regionális instabilitás és a világjárvány együttes hatásaitól sújtott gazdaságokkal kell megküzdeniük.
Törökország egyike azoknak az országoknak, amelyek az elmúlt években azért küzdöttek, hogy a gazdaságuk talpon maradjon. Azzal, hogy Ankara felélénkíti kapcsolatait Abu Dhabival, és befektetések egész sorát vonzza az olajban gazdag Egyesült Arab Emírségekből, Törökország erőskezű elnöke talán egy nagyon szükséges mentőövben reménykedik.
"(Erdogan) a gazdaság miatt maradt hatalmon. Tehát egy gyengébb gazdaságot a 2023-as választások előtt semmiképpen sem akar". Yusuf Erim Törökország-elemző, a TRT world főszerkesztője a CNN-nek nyilatkozva. "Az emírségieknek pedig megvan a pénzük ahhoz, hogy egy erősítő injekciót adhassanak a török gazdaságnak". Cserébe Abu Dhabi engedményeket kérhet több regionális villámponton, például Líbiában, ami egy potenciálisan játékokat megváltoztató quid pro quo kísértetét vetíti fel.
Elemzők szerint a látszólagos közeledés másik mozgatórugója az Amerika közel-keleti elkötelezettségével kapcsolatos szkepticizmus. Mivel az egymást követő amerikai elnökök Ázsiára összpontosítottak, számos kulcsfontosságú regionális vezető egyre inkább úgy érzi, hogy többet kell küzdenie magáért. Úgy tűnik, az Egyesült Arab Emírségek szándékozik az élen járni a szomszédság biztonságosabbá tételében.
Recep Tayyip Erdogan török elnök hivatalos ceremónián köszönti Abu-Dzabi trónörököst, Mohammed bin Zayed al-Nahyan sejket az ankarai elnöki komplexumban 2021. november 24-én. Az országot egykor Kis Spártának nevezték, mert izmos külpolitikája jóval nagyobbat üt, mint a közel 10 milliós (többnyire külföldi) lakossága. Évekig számos háborúba avatkozott be, és a Muzulmán Testvériség elleni hadjárattal párhuzamosan olyan országokban szállt szembe Irán regionális félkatonai partnereivel, mint Jemen, Szíria és Irak. Most úgy tűnik, hogy a régió legfőbb béketeremtőjének akar látszani.
"Ami mindezt vezérli, az az Egyesült Arab Emírségek térségbeli szerepének mélyreható értékelése, az Egyesült Arab Emírségek regionális befolyásának mélyreható felülvizsgálata, amelyet az elmúlt több mint tíz évben szerzett" - mondta Abdulkhaleq Abdalla, egy nyugalmazott emírségi politológus professzor. "Az Egyesült Arab Emírségek igyekszik megszilárdítani regionális befolyását, és mostantól béketeremtőként próbálja magát feltüntetni".
"Elegünk van az instabilitásból, a konfliktusokból és az érdekütközésekből, amelyekből senki sem profitált. És ha volt is nyereség, az nagyon kevés volt."
2020 augusztusa óta az Egyesült Arab Emírségek normalizálta kapcsolatait Izraellel, meggyógyította a gázban gazdag Katarral évek óta tartó politikai szakadékot, diplomáciai közeledést tett a regionális ősellenség Irán felé, és az egész régióra kiterjedő, Szíria arab világba való visszailleszkedését célzó erőfeszítés élére állt, és azon dolgozik, hogy véget vessen Bassár el-Aszad elnök évtizedes diplomáciai elszigeteltségének.
MBZ és Erdogan találkozója az eddigi legjelentősebb találkozó a korábbi riválisok között. Ezt követi Abdallah bin Zayed sejk, az Egyesült Arab Emírségek ülügyminiszterének - MBZ testvérének - e hónap elején Damaszkuszban tett látogatása, amely az első volt a szíriai konfliktus 2011-es kezdete óta. Tahnoun bin Zayed sejk nemzetbiztonsági tanácsadója - MBZ másik testvére - a hírek szerint a héten Teheránba látogat.
Ezek a találkozók szélesebb körű regionális elmozdulásokat tükröznek. Úgy tűnik, hogy Irak a térségben a közeledés egyik csomópontjává válik, nevezetesen azáltal, hogy tárgyalásokat közvetít Szaúd-Arábia és regionális fő riválisa, Irán között. E tárgyalások terjedelme nem világos, és továbbra is számos vitás kérdés merül fel az Iránnal szövetséges libanoni, iraki és jemeni fegyveres csoportok körül. Ennek ellenére mindkét fél vezetői azt mondják, hogy nagyon szeretnének enyhíteni a régió nagy részét sújtó proxyháborún.
A múlt héten az Öböl menti arab országok közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben támogatták az iráni nukleáris megállapodáshoz való újbóli csatlakozásról szóló tárgyalások felújítását. Ezen országok közül néhányan a paktum leghangosabb ellenzői közé tartoztak, amikor 2015-ben először megkötötték. Elemzők szerint az enyhülés fő mozgatórugója az Egyesült Államoknak a térségből való vélt kivonulása - ezt az állítást az amerikai tisztviselők többször is tagadták.
A SANA szíriai hivatalos hírügynökség által közzétett képen Bassár Aszad szíriai elnök (jobbra) beszél Abdullah bin Zayed Al Nahyan sejkkel, az Egyesült Arab Emírségek külügyminiszterével a szíriai Damaszkuszban 2021. november 9-én, kedden. Szombaton a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete Manamai Párbeszéd című konferenciáján - egy nagyszabású éves biztonsági konferencián Bahreinben - Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter azt mondta, hogy a szövetségesek részéről "olyan szintű szorongással találkozott, hogy az USA nem igazán elkötelezett a térség iránt".
"Továbbra is elkötelezettek vagyunk a régió iránt. Még mindig több tízezer katonánk van a térségben. Jelentős képességekkel rendelkezünk itt" - mondta Austin. "Mint olyan személy, aki számos éven át harcolt itt, és érdekeket védett ebben a régióban, hadd biztosítsam Önöket arról, hogy nem fogjuk feladni ezeket az érdekeket a jövőben sem".
Úgy tűnik azonban, hogy ezek a biztosítékok süket fülekre találnak. A konferencia résztvevői többször is kérdőre vonták az amerikai tisztviselőket a látszólagos passzivitás miatt egy olyan régióban, ahol egykor erőteljes intervenciós erőnek számítottak. Az egyik résztvevő azt kérdezte, hogy miért nem történt megtorlás a múlt hónapban a szíriai al-Tanfban lévő amerikai támaszponton történt robbanás után.
Brett McGurk, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős koordinátora utalt arra, hogy a válaszlépés titkos volt. "Ezekről a témákról nem mindig beszélünk nyíltan, és nem minden válaszlépésről lesz szó a CNN-en, vagy arról, hogy valami felrobban" - mondta McGurk vasárnap Manamában. "Tehát az, hogy 'nem tettünk semmit', nem pontos".
Úgy tűnik, a regionális szereplők mégis úgy döntöttek, hogy nem szervezhetik ki többé biztonságukat az USA-nak, amely egykor a védelmükre ugrott Szaddám Huszein 1991-es kuvaiti inváziója idején, de nem tett semmit - legalábbis nyilvánosan - a szaúdi olajfinomítók elleni 2019-es támadásra válaszul, amely felére csökkentette a királyság olajtermelését.
Úgy tűnik, az idők változnak. "Mindezek az országok most éppen átformálják a politikájukat és felkészülnek a kevesebb amerikai szerepvállalásra. Megértik, hogy proaktívabb szerepet kell játszaniuk a szomszédaikkal" - mondta Erim Törökország-elemző.
"Függetlenül attól, hogy (melyik amerikai elnök) van most hatalmon, vagy ki kerül hatalomra 2024-ben, sok olyan dinamika, amely a közeledés és a melegebb szelek hullámát eredményezi ezen országok között, továbbra is fennmarad."