Tragikus balesetben elvesztette a férjét

"Túráztunk. Bicikliztünk. Futottunk. Olyan jól éreztük magunkat együtt" - mondta Neff Hernandez. Egy késő augusztusi estén azonban minden megváltozott, amikor Phillip biciklizni indult, és egy autó elütötte, majd meghalt. "Azt sem tudtam, mit kezdjek magammal" - mondta Neff Hernandez. "Minden egyes dolog megváltozott az életemben, attól kezdve, hogy hol aludtam, hogy hol ettem... egészen odáig, hogy kihez kellett volna bejelentkeznem, ha defektet kaptam."

Bár volt egy nagyszerű támogató rendszere, amely segítette őt a nehéz időszakban, azt mondta, egyikük sem tudta, hogyan kezelje a gyászát. "Jót akartak, de nem tudták megérteni, min mentem keresztül".

Neff Hernandez rájött, hogy valós történetekre vágyik arról, hogy más özvegyek hogyan birkóztak meg ezzel az új valósággal, ezért elkezdte felkutatni és tanulni tőlük.

"Minden alkalommal, amikor leültem egy ilyen emberrel, úgy éreztem, hogy megértettek" - mondta. "Arra gondoltam, ha össze tudnám hozni ezeket az özvegyeket, az milyen nagy változást hozna."

Így született meg a Soaring Spirits nevű nonprofit szervezet. A szervezet összeköti az özvegyeket és az özvegyeket, lehetővé téve számukra, hogy egy olyan közösségben gyógyuljanak, amely megérti a társuk elvesztésének fájdalmát. "Egyszerűen csak egy olyan helyet akartam, ahol nevethetek, szabad lehetek, és nem ítélkeznek felettem" - mondta Neff Hernandez. "És ha megkönnyíthetem az özvegy emberek számára, hogy megtalálják egymást, találnak egy barátot, aki velük együtt végigjárja az özvegyi élményt."

A Camp Widow volt az első program, amelyet 2008-ban hozott létre. Az évente megrendezett háromnapos eseményeken özvegyek és özvegyek gyűlnek össze a világ minden tájáról, hogy workshopokon vegyenek részt, találkozzanak egymással és kapcsolatokat találjanak. A Camp Widowból a nonprofit szervezet mára 70 regionális tagozattal is bővült szerte az Egyesült Államokban, valamint levelezőtársakkal és kifejezetten az LMBTQ-közösségnek szóló programokkal.

A szervezet eddig több mint 4 millió embert ért el világszerte. "Arról van szó, hogy segítünk az özvegy embereknek közösségben élni az életet egymással, hogy valaki, aki tanúságot tett a fájdalmukról, az ő életükről is tanúságot tegyen, miközben tovább haladnak előre" - mondta Neff Hernandez. Legutóbb a szervezet egy virtuális programmal bővült azok számára, akik a Covid-19 miatt veszítették el társukat.

A 24 hetes program teret teremt a résztvevők számára, hogy nyíltan beszélhessenek egyedi küzdelmeikről, például arról, hogy nem tudnak elbúcsúzni, nincs temetésük, és elszigetelődnek a gyász során. "Olyan erőteljes pillanat volt, amikor először jöttek össze, és megértették, hogy mindenki biztonságosan kifejezheti, bármi is volt a Covid-élménye" - mondta.

Hernandez számára, bár ez a munka kihívást jelenthet, és felkavarja a saját gyászát, ugyanakkor nagyon kifizetődő is. "Az a szakadék, ami a halála után keletkezett, és ami a mai napig létezik, táplálta bennem a vágyat, hogy létrehozzak egy olyan szervezetet, amely a világ minden táján szolgál" - mondta. "Hihetetlen élmény volt egy olyan szervezetet felépíteni, amely nagyrészt azért van, mert ő annyira szeretett engem." A CNN Meg Dunn beszélgetett Hernandezzel a munkájáról.

Az alábbiakban beszélgetésük szerkesztett változata olvasható.

CNN: Hogyan született meg a Soaring Spirits ötlete?

Michele Neff Hernandez: Gyászoltam ezt a személyt, aki életem meghatározó része volt. És nem tudtam, hogyan csináljam ezt. Úgy éreztem, hogy olyan embereket kell találnom, akik tudják, amit én nem tudok. Nem úgy gondolunk az özvegységre, mint olyasmire, amihez példaképet kell keresni. Nem gondoljuk azt, hogy "most élem át ezt a nehéz tapasztalatot; meg kellene keresnem valakit, aki már megtapasztalta, és ott kellene inspirálódnom".

És miután körülbelül egy évig kapcsolatban voltam özvegy emberekkel, csak azt akartam, hogy egy szobába kerüljenek. Olyan sokat tanultam tőlük. És először éreztem magam reményteljesnek. Kézzelfogható módon reménykedtem. Reményt oly módon, hogy nemcsak a túlélés tűnt lehetségesnek, hanem még a boldogulás is. Arra gondoltam, hogy ha megkönnyíthetném az özvegy emberek számára, hogy megtalálják egymást, az milyen nagy változást jelentene. Én vagyok az a személy, aki segíthet nekik megtalálni a társukat.

CNN: Mi inspirálta az özvegyek táborát?

Hernandez: Én is lehetőséget akartam adni az embereknek, hogy megünnepeljék az életet, mert amikor az ember megözvegyül, ha egyáltalán gyászol, gyakran szégyennek érzi, hogy bármilyen módon boldognak érzi magát. A Camp Widow egy olyan hétvégi esemény, amely otthont teremt mindazoknak, akik átélték ezt az élményt. Megünnepelhetjük egymást. Megünnepelhetjük magunkat. Ünnepelhetjük a szeretteinket. A cél tehát az, hogy segítsünk az özvegy embereknek újjáépíteni az életüket.

CNN: Vannak követelmények arra vonatkozóan, hogy ki vehet részt a Soaring Spiritsben és ki nem?

Hernandez: A Soaring Spirits tágan értelmezi az "özvegy" szót. Minden nemet, minden típusú kapcsolatot felveszünk. Az egyetlen követelmény, hogy az ember, akiről azt hitte, hogy vele fogja leélni az életét, meghalt. Emlékszem, amikor először beszéltem egy özveggyel telefonon. Rájöttem, hogy olyan csoportot keresett, amelyik beengedi őt. És nem tudtam elképzelni, hogy valaki, akinek a szíve úgy összetört, mint az enyém, ott álljon egy olyan helyiségen kívül, ahol mások segítséget kapnak, és tudja, hogy nem mehet be.

Attól a naptól kezdve a befogadás volt a Soaring Spirits egyik legfontosabb értéke, mert senkit, akinek a szíve ilyen módon tört össze, nem szabadna az ajtó előtt állva hagyni, és az ablakon keresztül azt kívánni, bárcsak bejöhetne.

CNN: Mit remél az özvegy emberektől, akiknek segít?

Hernandez: Minden egyes özvegy embernek, aki kapcsolatba kerül a Soaring Spirits-szel, azt remélem, hogy azzal a tudattal távoznak, hogy van egy közösség, amely hajlandó velük tartani az előttük álló napokban. A közösségről van szó, hogy modellezni tudjuk egymás számára a számunkra elérhető lehetőségeket, miközben azt is felismerjük, hogy ez milyen nehéz.

Ez nem arról szól, hogy "Tedd azt félre. Nem lehetnek nehéz érzéseid". Nem arról szól, hogy "A gyász olyasvalami lesz, ami jobb emberré változtat". Hanem arról, hogy "Elfogadunk téged úgy, ahogy vagy. Hiszünk a jövődben is. És ha nem tudsz hinni a jövődben, az rendben van. Hiszek benne helyetted, amíg te nem tudsz hinni benne. És én továbbra is hinni fogok benne neked, nem számít, mennyi időbe telik, amíg eljutsz odáig."